Cukoripari privatizáció: Raskó György szerint itthon senki sem vállalta az anyagi kockázatot - Maradtak a külföldi befektetők

Minden igyekezet kudarcba fulladt a nemzeti tulajdon részleges megőrzésére a hazai cukoripar ’90-es évek eleji privatizációjakor, mert sem az állami döntéshozók, sem a hazai befektetők, sem a cukorrépa-termelők nem voltak hajlandók vagy nem tudtak anyagi kockázatot vállalni – szögezte le az agromonitor.hu-nak készített elemzésében Raskó György agrárközgazdász, korábbi földművelésügyi államtitkár. Így például az ácsi, az ercsi, a sarkadi, a sárvári és a mezőhegyesi cukorgyárakat működtető, magyar tulajdonban tartott Első Magyar Cukor Rt. a tőkebevonásra hiába tett számos kétségbeesett kísérletet, végül a csőd szélére jutott, mert csak ígéreteket kapott.

A vállalatot végül az osztrák Agrana vásárolta meg, miként a Kaposcukor Rt.-t és a Petőházi Cukorgyár Rt.-t is. A Mátravidéki Cukorgyár Rt.-t, a Szerencsi Cukorgyár Rt.-t és a Szolnoki Cukorgyár Rt.-t a francia Eridania Beghin-Say, a Kabai Cukorgyár Rt.-t pedig a francia-brit Generale Sucriere és Tate & Lyle konzorcium által létrehozott Eastern Sugar szerezte meg. Így az egykori Cukoripari Tröszt tizenkét gyára közül mindegyik külföldi tulajdonba került. A befektetők először kisebbségi érdekeltséget szereztek, majd később éltek a többségi részesedés megszerzésére irányuló opciós vételi jogukkal. A cukoripari privatizációs tárgyalásokat – a vállalati tanácsok engedélyével – a menedzsment kezdeményezte. Így az első magánosítási tranzakciók a menedzsment és a befektetők közötti megállapodás alapján jöttek létre, és ebbe sem az akkori Földművelésügyi Minisztériumnak (FM) sem az Állami Vagyonügynökségnek (ÁVÜ) nem volt érdemi beleszólása. A cukoripari privatizáció azután került ismét a középpontba, hogy a kormány a drasztikus drágulással járó közelmúltbeli cukormizéria miatt parlamenti vizsgálóbizottság megalakítását helyezte kilátásba. A teljes elemzést Fórum című rovatunkban közöljük.

A privatizációs körülményeket azért is érdemes tisztázni, mert most sokan keresik a választ arra, miért is került száz százalékos külföldi tulajdonba a hazai cukorgyártás a rendszerváltozás után – hívja fel a figyelmet Raskó György. Elemzésében rögzíti: az egykori Cukoripari Tröszt felbomlása után létrejövő 11 cukoripari cég vállalati tanácsok irányítása alatt állt. A privatizációs tárgyalásokat a cukoriparban a vállalati tanácsok engedélyével a menedzsment kezdeményezte még 1990 végén, illetve 1991 elején. Az első privatizációs tranzakciók a menedzsment és a befektetők közötti megállapodás alapján jöttek létre, amelybe sem az FM-nek sem az ÁVÜ-nek nem volt érdemi beleszólása.

AGROMONITOR