Bio-, vega-, öko-, és reform - rendet rakunk a zűrzavarban

Nyugat-Európában már jelentős múltja van, Magyarországon azonban egyelőre csak a földek 2-3 százalékát művelik ökológiai gazdálkodásban. Annak ellenére, hogy a biotermékek iránti igény egyre szélesebb körben mutatkozik meg, a hazai termelők maradnak a bevált módszereknél, és a hagyományos, kisebb költség- és energiaráfordítással járó gazdálkodást választják. De egyáltalán mit kell ahhoz tenni, hogy valaki ellenőrzött ökológiai gazdálkodó lehessen?

A Budapesti Corvinus Egyetem kísérleti üzem- és tangazdaságában járunk, egy 250 hektáros területen, Soroksár határában. Ebből 17 hektár tartozik az ökológiai gazdálkodási ágazat alá, ahol növénytermesztéssel és állatokkal egyaránt foglalkoznak. Ahogy Cseperkálóné Mirek Barbara, az ágazat vezetője elmondja, utóbbiakat bemutató jelleggel tartják, hogy az oktatás-kutatásban is szemléltetni tudják azokat a körfolyamatokat, amelyek az ökológiai gazdálkodásban nagyon fontos szerepet játszanak.
"Az állat trágyáz, azt visszajuttatjuk a növényekhez és a rengeteg zöld, növényi hulladékon felneveljük az állatokat. Közben a hústól kezdve a zöldségig minden termelődik." Sok lábon állnak tehát, mivel az ökogazdálkodásban elképzelhetetlen a monokulturális működés: szántóföldi-, gyógynövény-, gyümölcs- és zöldségtermesztéssel is foglalkoznak.

De mitől jobb az öko? Egyáltalán mit jelent ez az elnevezés?

Az ökogazdákodók igyekeznek a természetközeli állapotokat visszaállítani, a termelésben igyekeznek kihasználni a körfolyamatokat. Nagy baj azonban, hogy nagyon sokan összemossák ezt a reformtáplálkozással. Ahhoz, hogy valaki ökológiai gazdálkodást folytathasson, egy sor szigorú szabályt kell betartania. Ahogy Barbara megjegyzi, "a termék attól öko, hogy ellenőrzött körülmények között zajlik a gazdálkodás. A nagymama is elmondhatja, hogy a kertjében nem használ növényvédő szereket és műtrágyát, mégsem bio, mert bio csak az lehet, ami végigmegy egy ellenőrzési folyamaton."

Jelen pillanatban Magyarországon több EU-rendelet szabályozza az ágazatot, a termesztéstől az állattenyésztésen keresztül a kereskedelemig, forgalomba hozatalig, magába foglalva akár a szállítást is. Magyarországon két ellenőrző szervezet tartatja be a szabályokat: a Biokontroll Nonprofit Hungária Kft., és az Ökogarancia Nonprofit Kft.

Ha valaki tehát úgy dönt, szeretne átállni az ökogazdálkodásra, legalább három évet rá kell szánnia, hogy a törvényben foglaltaknak meg tudjon felelni. Elsősorban például a talajt kell megtisztítani. Továbbá a gazdák nem használhatnak szintetikus növényvédő szereket, génmódosított magokat, de rendelkeznek arról is, egy állatnak mekkora területet kell biztosítani, vagy hogy - növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási okokból - milyen vetésforgó szerint kell az adott területet megművelni.

Hazánkban viszonylag kevesen vannak, akik erre a tortúrára vállalkoznak, annak ellenére, hogy Magyarországon is segítik az ökogazdálkodási programokat. Így például az Agrár-környezetgazdálkodási program, ami nemcsak az ökogazdákat segíti, de kiemelten támogatja azokat, akik átállnak. A szakértő szerint azonban ez a program nem tökéletes. "Ez azért szerencsétlen, mert 5 éves ciklusokban működik, tehát aki most lemaradt az indulásról, annak jobb esetben 5 évet kell várnia, hogy újból kiírják" - mondja.

A programban földalapú támogatást lehet elnyerni, az összeget hektáronként határozzák meg. Igaz, ez a fajta növénytermesztés lényegesen költségesebb is, a vegyszerek elhagyása miatt jóval nagyobb a gazdaságok kézimunka-igénye, mint más ágazatokban. Ez pedig feltornázza az árakat is.

Más aggályai is vannak Barbarának. Annak ellenére, hogy - ahogy mondja - a bio az egyik legbiztonságosabb alternatívája az élelmiszernek, az embereket megtévesztik. "A biot szeretik a vegetarianizmussal egybemosni, ami szerintem badarság, mert hústermék is lehet bio, szó nincsen erről."

Ahogy mondja, Magyarországon ennek még nincs meg a kultúrája, ahogy a termesztésben, úgy a kereskedelemben sem. "Nálunk egy bioboltban körülbelül 30 százalék az ellenőrzött termék, a többi potencianövelő, fogyasztószer, tea, csomó-csomó reformtermék, és így tovább. Sokan azt hiszik, egészségesen táplálkoznak, holott nem feltétlenül. Ha valaki megveszi a hidegen sajtolt olajokat, de azt egy jó kis növényvédőszeres táblából sajtolták, lehet, hogy jobban jár az olcsó melegen sajtolttal." Rendes körülmények között ez nem így működik. És ha esetleg mégis hiba csúszik a folyamatba (például növényvédőszert találnak), a szigorú adminisztrációs rendszer miatt könnyen lekövethető az alapanyag, sőt a vetőmag származása is.

Mindezek ellenére az ágazat támogatása meglehetősen alacsony szintű. A tangazdaság ezen területére évi 10 millió forint jut, amelyből mindössze 2,5 millió a dologi ráfordításokra költhető összeg. Igaz, pályázatokból is sikerül néha ezt-azt megvalósítani, vagy a kutatásból, termények értékesítéséből is származik némi bevétel. Nem tudnának viszont megfelelni a piac által támasztott feltételeknek. Ez pedig abból a szempontból is aggályos, hogy egy szakmai körökben rebesgetett tervezet szerint a tangazdaságokat gazdasági társaságokká alakítaná a kormány. Ez az elképzelés egyúttal önellátást, sőt, profitot remél a részlegektől, ezt pedig nemcsak az ökológiai ágazat nem lenne képes teljesíteni.

Mikor arról kérdezem Barbarát, bízhatok-e annyira a hipermarketek sajátmárkás biomüzlijeiben, mint a drágább változatokban, nyugalomra int. "Nem kell tartani tőlük. Nyugaton erre is nagyon ügyelnek. Azonban nekünk kell változtatni azért, hogy a mi biotermékünk legyen a legolcsóbb a polcon. Korábban, nem titok, mással foglalkoztam, de öt éve vezetem itt az ágazatot. Lehet, hogy kevesebb fizetésért, de itt tudom azt, hogy miért is dolgozom: szeretném, ha az ökogazdálkodás elterjedne, és ehhez hozzátehetném én is, amit tudok."

Ez persze nyilván nem csak rajta múlik majd.

AGROLINE