Külföldre viszik a szarvasgombát

Hazánk mellett Franciaország, Olaszország és Spanyolország a négy legjelentősebb szarvasgombagyűjtő ország Európában. A Jászság erdőiben termő nyári szarvasgomba minősége vetekszik a pármaival és a burgundiaival, a hazai termesztés azonban még gyerekcipőben jár. A becslések szerint háromszáz-ötszáz gyűjtő dolgozik hazánkban. A magyarországi árak ingadozók, a belső fogyasztás csekély, s egyelőre a törvényi szabályozás is hiányzik.

Magyarországon a Jászságban találhatók Európa legjobb nyári szarvasgomba-élőhelyei. Hazánk mellett Franciaország, Olaszország és Spanyolország a négy legjelentősebb szarvasgombagyűjtő ország Európában, így tulajdonképpen a piacvezető államokhoz tartozunk. „Hazánkban a nyári szarvasgombát gyűjtik leginkább. A kereskedők szerint mintegy húsz tonnára tehető a magyarországi termés, de még a rosszabb években is biztosan meghaladja a tíz-tizenöt tonnát. A Jászság erdőiben termő szarvasgomba kiemelkedő minőségű, vetekszik az olaszországi Párma környékén honos, és a franciaországi, burgundiai szarvasgombával is” – mondta lapunknak Bratek Zoltán, a Magyar Szarvasgombász-szövetség elnökhelyettese, a Szent László Szarvasgomba Lovagrend nagymestere.

Hangsúlyozta, erősen ingadozók a magyarországi árak. „A nyári szarvasgomba kilogrammonkénti ára tízezer forint környékéről indul júniusban, a szezonkezdetkor, s október végére, november elejére éri el a maximális árát, az ötven-hatvan, ideális esetben a nyolcvanezer forintot. A múlt héten hatvanezer forintot kértek egy kilogrammért a bor- és pezsgőfesztiválon. Az ingadozó árak miatt a hazai termés nagy része külföldre kerül, miután ott kilónként stabilan négyszáz eurót fizetnek a gombáért” – jelentette ki Bratek Zoltán. Kiemelte, az árszint jelentősen függ a fajoktól, a szezontól, a minőségtől, a külföldi termés mennyiségétől, s az olaszországi és franciaországi szarvasgomba tőzsdejegyzésétől. A szarvasgomba magyarországi fogyasztása alacsony, mindössze fél-egy tonnára rúg évente, a termés többi része Olaszországba, Franciaországba kerül. Külföldön nagyságrendekkel többet fizetnek érte. A legdrágább az isztriai fehér szarvasgomba, ennek kilójáért gyakran több százezer forintot is megadnak. A szövetség 2002 óta küzd a szarvasgombászat – régi magyar nevén a triflászat – feledés homályába merült hagyományainak, kultúrájának felelevenítésért, népszerűsítéséért, valamint a triflatermesztés meghonosításáért, mivel az még gyerekcipőben jár hazánkban. A szövetség egyik fő célja az ültetvényes termesztés előmozdítása. Becslések szerint háromszáz-ötszáz gyűjtő dolgozhat Magyarországon. Bratek Zoltán szerint mintegy kétszáz gyűjtő életformaszerűen is ezzel foglalkozik, tehát ez jelenti a megélhetését.

„Hungarikum a homoki szarvasgomba, amely a világon csak a Kárpát-medencében terem, és mézédes ízével egyedülálló a gombák világában. A homoki szarvasgombának tavaly volt kiugró éve, de ilyet csak tízévente egyszer produkál” – fogalmazott a szövetség elnökhelyettese.

Kiemelte, óriási probléma, hogy a magyarországi triflaélőhelyeket rendszeresen lerabolják, vadásznak rá a magas ára miatt. Nem véletlen, hogy régen a grófok fegyverrel őriztették azokat a területeket, ahol ez a gomba termett.

„A kormányzat biztosított minket arról, hogy hamarosan megjelenik a miniszteri rendelet, amely szabályozza majd a szarvasgombagyűjtés módját s jogait, amiért már évek óta küzdünk. Kértük, hogy csak vizsgázott gyűjtő szedhesse a triflát, s csak betanított kutyákat használhassanak. Kértük azt is, ne lehessen úgy gyűjteni, hogy az erdő tulajdonosa nem tud róla. A törvénykezésben évtizedekkel vagyunk lemaradva Franciaország és Olaszország mögött, ahol nemzeti kincsnek számít a szarvasgomba, s kerettörvényekkel szabályozzák a gyűjtését, kereskedelmét” – fejtette ki Bratek Zoltán.

AGROLINE