Az EU-csatlakozás nagy vesztese az élelmiszeriparunk

Egyértelműen a magyar élelmiszeripar hazánk uniós csatlakozásának vesztese a szakemberek szerint. A hanyatlást jól jellemzi, hogy a belső piac visszaesése harmincszázalékos. A saját tőke értéke fogy, a külföldi tőke kivonul, helyüket nem tudják betölteni a hazai vállalkozások. Mindezzel együtt a közeljövőben az élelmiszer-kereslet tartósan meghaladja majd a kínálatot a világban, így többek szerint még inkább érthetetlen, miért bomlasztják a magyar agráriumot.

Magyarországon az uniós csatlakozása óta, azaz 2004-től jelentős a visszaesés a hazai élelmiszeriparban. A gondokra hívja fel a figyelmet a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Zrt. és az Agrár Európa Tanácsadó Kft. jelentése is, amely szerint az élelmiszer-gazdaság problematikus területei közül az élelmiszeripar helyzete a legaggasztóbb.

A termelés jelentősen csökken, volumene a múlt évben már a nyolcvan százaléka sem volt az uniós csatlakozás előtti évinek. A belföldi piacvesztés mértéke még nagyobb: harmincszázalékos – áll a két cég közös jelentésében. Az export ugyan némileg növekszik, de mérsékelt üteme és kis volumene képtelen ellensúlyozni a hazai eladások zuhanását.

„Uniós csatlakozásunkig védettséget élvezett az élelmiszeripar a vámok miatt. Súlyos kormányzati hiba volt, hogy ezzel nem foglalkoztak 2004-ben, az előkészítéskor, és semmilyen intézkedés nem történt iparunk megvédésére” – mondta lapunknak Szabó Márton, a Kopint–Tárki vezető kutatója. Amíg 2002-ben százhúszmilliárd forint volt az élelmiszeripar adózás előtti eredménye, addig 2008-ban már nyolcmilliárd forint volt a veszteség, eltűnt a jövedelmezőség. Ugyancsak jellemző adat a zuhanásra, hogy amíg 1998 és 2000 között több mint tizennégy százalékos volt a növekedés a belföldi értékesítésben, addig az európai uniós csatlakozást követő években mínusz huszonnégy-huszonöt százalék volt a visszaesés. „Ráadásul az élelmiszeripar zsugorodása mellett bővült is a piac, hiszen áradnak az importtermékek hazánkba, amelyek minősége jóval gyengébb a hazai termékekhez képest” – magyarázta Szabó Márton. A szakember jelezte: záródik az olló a feldolgozott élelmiszerek exportja és importja között, utóbbi dinamikusan növekszik.

A gyenge kilátásokat jelzi a külföldi befektetők menekülése: amíg a külföldi részesedés az élelmiszer-ipari társaságok összesített jegyzett tőkéjéből 2000-ben még hatvanhárom százalékos volt, addig 2006-ban már csak negyvenhét százalékos. A kivonuló külföldi feldolgozók helyét azonban nem tudják betölteni a hazai vállalkozások, mert fogy a saját tőke értéke.

„A krízisen minden élelmiszer-iparág keresztülment, jelenleg a húsipar, a tejipar és a sütőipar helyzete a legkritikusabb. Drámai zuhanásoknak lehettünk tanúi. A hús- és a baromfihús-feldolgozás a kétharmadára, a cukoripar az ötödére, a dohányipar a hatodára, a sör- és édesipar a felére esett vissza a 2004 előtti szintről. Az utóbbi időben sajnos az az ágazat számít eredményesnek, amelyik nem zuhan. Ilyen az üdítőipar, amely valamelyest növekedett is, de nincs olyan iparág, amely tartósan nyereséges lenne” – mondta Szabó Márton.

Az élelmiszeripart tavaly általános forgalmiadó-emeléssel is sújtotta a kormány, miután huszonöt százalékra emelte a mértékét, ez alól csak a pékáruk és a tejtermékek képeznek kivételt. „Köztudott, hogy minél magasabb az áfakulcs, annál nagyobb a csábítás a feketegazdaságra” – figyelmeztetett Szabó Márton.

A Kopint–Tárki és az Agrár Európa szerint igencsak kedvezőtlenül alakulnak az ágazat vállalkozásainak pénzügyi mutatói. A likviditás a kritikus határon van, de ehhez közelít a saját tőke aránya is. Alacsony a hitelfedezettség, így emelkedik az eladósodottság. Az élelmiszer-ipari cégek legfőbb gondja a folyamatos termelés finanszírozásának biztosítása. Ráadásul a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kezdeményezett forgóeszközhitel-konstrukció is csak csekély eredményeket hozott, a legsúlyosabb helyzetben levő cégeken pedig eleve nem is tud segíteni. Mintegy négyezer vállalkozás dolgozik az élelmiszeriparban, amelyeknek a nyolcvan százaléka mikro- és kisvállalkozás. Helyzetüket tovább hátráltatja a rossz gazdasági környezet, a nem vállalkozóbarát adózás és szabályozás, valamint a hatóságok szigorú ellenőrzései. A hazai vállalkozások versenyhátránya már jelentős a környező országokban székelő cégekkel szemben. Jövedelmük csökken, miközben nagy az árverseny a piacon, és növekszik a feketekereskedelem.

„Nagyon sok cég került 2004 óta felszámolás és csődeljárás alá. Leálltak a fejlesztési beruházások is. Sokkal jobban kellene segíteni a hazai kis- és középvállalkozásokat. Kormányzati programot kell építeni a tradicionális magyar termékekre, mert a hazai fogyasztó kötődik hozzájuk. Jelenleg kevés a márkaterméke a magyar élelmiszeriparnak, így fel kell támasztani a régi, hagyományos magyar élelmiszereket” – mondta Szabó Márton.

Az élelmiszeripart és a hazai vállalkozásokat azért is fel kellene karolnia a kormányzatnak, mert az ágazat termelési értéke több mint kétezermilliárd forint, és az exportban is nagy lehetőségek rejlenek. Szabó Márton szerint az is baj, hogy amíg Hollandiában a termelők tulajdonában van a feldolgozás és az ipar, addig Magyarországon három százalék alatti a termelők részesedése.

A magyar agráriumban és az élelmiszeriparban zajló tendenciák azért is érthetetlenek, mert szakértők szerint a világban a közeljövőben jelentősen meghaladja majd az élelmiszer-kereslet a kínálatot, így a hazai túltermeléssel óriási bevételekre tehetnénk szert.

AGROLINE