Tokaji vagy Tokajsky?

A múlt hónapban egy borkedvelő bangkoki ismerősöm nagy lelkesedéssel mesélte, hogy megkóstolt egy csodálatos késő szüretelésű tokajsky bort, és úgy találta, hogy rendkívül jól illett a kókusztejes édes-savanyú rákpörkölthöz, majd kíváncsian megkérdezte, hogy ismerem-e ezt a kitűnő bort.

A kérdés rendkívül megdöbbentett, mert sohasem feltételeztem volna, hogy a szlovák tokajsky elnevezés ismertté kezd válni a nemzetközi gasztronómia világában, ami azt jelentheti, hogy a legnagyobb presztízsű hungarikum termékünk, a tokaji aszú hagyományos magyar arculatát a tokajsky elnevezés hosszú távon összezavarhatja, megnehezítheti egyértelmű azonosítását.

Nincs rosszabb egy hírneves terméknek, mint amikor arculata zavarossá, azonosíthatatlanná válik, mert így presztízsértéke meggátolhatatlanul csökken, lassanként eltűnik és végérvényesen megszűnik.

Elfogadnák-e valaha a franciák, hogy a champagne, champagnesky, a bordeaux-i bor pedig bordeauxsky néven kerüljön forgalomba, bármilyen ügyesen manipuláló és bűvészkedő történelmi vagy a szomszéd nép nemzeti érzékenységét tiszteletben tartó magyarázatokkal próbálnánk őket erről meggyőzni?

Soha nem fogadnák el, még a kérdés felvetését is abszurdnak és elfogadhatatlannak tartanák.

Ugyanilyen abszurd és elfogadhatatlan a szlovák tokajsky névhasználat is, mert ellene van a Tokaj-hegyaljai borvidék történelmének, hagyományainak és szellemiségének.

Champagne és Bordeaux a franciák számára megkérdőjelezhetetlen nemzeti érték, amelynek francia azonosítását semmilyen körülmények között nem engednék megváltoztatni.

Tokaj számunkra szintén ilyen. E nemzeti azonosító értékben olyan jelképes érzelmi tartalom van, amelynek pszichikai energiája megerősíti a nemzettudatot és a nemzetet összetartó érzelmi szálakat. Ha egy nemzet feladja nemzeti azonosító értékeit, akkor lassanként meggyengül, és előbb-utóbb megszűnik nemzetként létezni.

Champagne, Bordeaux vagy a Tokaj írásmódjával kapcsolatban tehát semmiféle kompromisszum nem fogadható el. A több mint húsz éve végzett kommunikációs kutatások eredményei már világosan kimutatták, hogy a tokajsky elnevezés negatívan befolyásolja a hungarikum tokaji aszú nemzetközi megítélését.

Egy borszimbolikával foglalkozó genfi kommunikációs kutatóintézet megvizsgálta a tokajsky jelző szemantikai tartalmát (mélylélektani asszociációs tesztek alkalmazásával) Franciaországban, Angliában és Svájcban. Az eredmények egyértelműen kimutatták, hogy a tokajsky elnevezés a megkérdezettek többségében orosz, lengyel vagy csehszlovák hangzású szót idézett fel, és csak kevesen kapcsolták a borhoz, a többség ismeretlen jelentésű, szláv nyelvhez köthető fogalmat látott benne. Amikor a további teszteken a tokajsky szót a bor fogalmához kötötték ("Ön szerint a Tokajsky név, ha egy borvidéket jelölne, milyen borokat idézne fel, magas minőségű presztízsborokat vagy alacsony minőségű asztali borokat?"), akkor a többség az alacsonyabb minőségű asztali borokra gondolt.

A későbbiekben a magyar betűrend szerint leírt tokaji jelző szemantikai tartalmát is megvizsgálták, és az eredmények azt mutatták, hogy jelentősen nagyobb volt azoknak a száma, akik a tokaji jelzőt a borral azonosították és úgy tekintették, hogy a tokaji elnevezés inkább magasabb minőségű borhoz köthető. A Tokaj elnevezés presztízstartalmában tehát a hozzáadott szlovák -sky végződés jelentős szemantikai változást hoz létre: egyrészt összezavarja és elszlávosítja a fogalmat, másrészt a bor esetében alacsonyabb asztali minőséget jelöl. Ez különben könnyen érthető és értelmezhető az italok szemantikai szintjén, ugyanis a francia, svájci angol és nyugat-európai gondolkodás a szláv hangzású szavakat semmiképpen sem a borral, hanem sokkal inkább a vodkával, a párlatokkal, esetleg a sörrel kapcsolja össze.

Mindez az mutatja, hogy a tokajsky elnevezés használata a Szlovákiában termelt borok megkülönböztetésére jelentősen megnehezíti Nyugat-Európában és másutt is a tokaji borok magyar eredetének az azonosítását, és mindemellett negatívan befolyásolja a valaha világhírű tokaji aszú minőségi megítélését.

De miért is gondolják azt a szlovákok, hogy tokajsky néven használhatják a tokaji eredetnevet, amikor Tokaj földrajzilag Magyarország területén van? A szlovákok mindezt a trianoni diktátummal magyarázzák, az 1920-as békeszerződés következményeként ugyanis három Sátoraljaújhely környéki magyar falu, Szőlőske, Kistoronya és Nagytoronya átkerült a Ronyva pataki határ túloldalára, és az 1908-as királyi magyar bortörvény szerint e három település a Tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozott.

Az 1908-as bortörvényre való hivatkozás azonban egyáltalán nem elegendő arra, hogy a Trianon által elcsatolt falvak körzetében termelt borokat, a szlovákok tokajskynak nevezzék, mert nem veszik figyelembe azt a történelmi tényt, hogy az évszázadok során, Tokaj-Hegyalja szőlőtermelő falvainak a borvidékhez való besorolása nagyon gyakran változott: több esetben megtörtént, hogy újabb falvak is bekerültek a besorolásba, de voltak olyan falvak is, amelyek elvesztették a tokaji név használatának jogát. Hagyományosan a Tokaj-hegyaljai Borvidék Hegyközségi Tanácsa határozta meg, hogy melyik falvak szőlőterületei érdemesek arra, hogy használhassák a tokaji eredetmeghatározást. Bármennyire sajnálatos, de tény, hogy a trianoni döntés után a három Sátoraljaújhely környéki magyar falu átkerült a szlovák oldalra, és ezzel ott nem érvényesülhetnek a tokaji minőséget meghatározó szigorú bortörvények, és így törvényszerűen elvesztették a tokaji eredet-meghatározás használatának a jogát.

Ez különben logikus is, mert a tokaji hegyközségek egyértelműen csak azoknak a településeknek adhatja meg a tokaji név használatának a jogát, amelyek egyrészt a Tokaj-Hegyaljára alkalmazott magyar bortörvényeket követik, másrészt mind elnevezésük szemantikai tartalmában, mind boraik egyedülálló kiváló minőségével képviselik a tokaji hagyományok szellemiségét. A tokaj-hegyaljai borok minőségi besorolásának történelmi folyamata mindezt ékesen bizonyítja.

Az évszázadok során Tokaj-Hegyalja településeinek között voltak, amelyeket állandó jelleggel a besorolt települések között tartottak számon (Tokaj, Tarcal, Zombor, Mád, Tállya, Tolcsva, Bénye, Szántó), és voltak települések, amelyek gyakran kimaradtak, mint például az 1920-ban Szlovákiához csatolt Sátoraljaújhely környéki falvak, Szőlőske és Kistoronya. A jövőben a besorolás ismét változhat a minőségi követelmények értékrendje alapján, egyvalami azonban sohasem változhat meg: a tokaji eredetmeghatározás hungarikum szemantikai értéke.

A borok világversenyében csak azok a borok jutnak el a legmagasabb presztízsszintre, amelyek hatékonyan képviselik egyedi, minőségi értékeiket, jellegzetes borszimbolikai hagyományaikat, és mindemellett eredetük azonosítása világos és érthető. Mindezeket az értékeket csak a hungarikum tokaji eredetmeghatározás biztosíthatja. A tokajsky elnevezés használata a Szlovákiában termelt borokra az évszázados hungarikum hírnevét veszélyezteti, és megkérdőjelezi a tokaji borok nemzetközileg elismert presztízsértékét.

A tokaji bor évszázadok óta a magyar kultúra jelentős azonosító értéke, amelyet nem adhatunk fel, mert egy nép nem adhatja fel lelkét és nemzeti gyökereit.
Cey-bert Róbert

MAGYARHIRLAP