Kiverte a biztosítékot az árengedmények tiltása

A kiskereskedők és a gyártók sem értenek egyet azzal a tervezett törvénymódosítással, amely szerint a jövőben nem lehetne hirdetni az árengedményeket.

A kiskereskedőknél kiverte a biztosítékot a tisztességtelen forgalmazói magatartásról szóló törvény módosító anyaga, amely jelen pillanatban munkatervezetként a Fidesz-frakciónál van, ugyanakkor a gyártói oldalon csak néhány elemét tartják agyrémnek.

Azt, hogy a beszállító és a kereskedő kapcsolatánál a gyártókat kívánják erőteljesebben védeni, a kereskedők is elfogadják, sőt a kis- és közepes vállalkozások előnyhöz jutását is támogatnák (Napi, 2009. július 16., 2010. július 9.).

Ám a törvénymódosító több passzusa épp az alapgondolattal áll szemben, és elemzők szerint első olvasatra néhány pontja még a versenytörvényt is sérti.

A nagyobb gyártók saját bevallásuk szerint képesek lennének együtt élni a zöldség-gyümölcsnél és a friss árunál javasolt 15 napos fizetési határidővel a 30 nappal szemben.

Azt is el tudnák fogadni - kiemelve a törvénymódosító másik sarkalatos pontját -, hogy megszűnne az úgynevezett visszáruzás, vagyis az a technika, hogy a kereskedő visszaküldi a gyártónak az el nem adott készletet. (Ezzel persze nem szűnne meg az el nem adott, de megromlott áru megsemmisítéséhez követelt gyártói pénzbeli hozzájárulás.)

Azzal viszont nem értenek egyet, hogy ne hirdethessék az árengedményeiket. Kifogásolható passzusa a módosítónak az előbbihez kapcsolódó úgynevezett háromszázalékos másodlagos visszatérítési limit is.

A gyártók többsége ma a reklám szerint nem vagy csak nagyon kis mértékben alkalmazza az arculati reklámozást, így elsősorban a kedvező árak, illetve a kedvezmények meghirdetésével hívja fel magára a figyelmet.

Ez a hirdetési technika az egyetlen mentsvára a tőkeszegény, de feltörekvő magyar gyártóknak, amelyek márkát kívánnak építeni, amellett, hogy például kereskedelmi saját márkát gyártanak egy-egy láncnak.

Visszájára fordulhat a tilalom
Mivel a gyártók gyakran nem képesek készpénzben fizetni a kereskedőnek, hogy az megfelelő helyre, megfelelő mennyiségben és gondosan helyezze ki a termékeiket a polcra, utólagos visszatérítéssel, nagyobb árengedményekkel fizetnek az egyébként felbecsülhetetlen marketingháttérért. Ha ezt a politika limitálja, akkor lényegében háttérbe szorítja a kisebb beszállítókat, akik nem kapnak majd lehetőséget a kereskedőtől a marketingtámogatásra, vagyis a kereskedő kiváltja a termékeiket mással, esetleg a szabad piacról beszerezhető olcsó importtermékkel.

NAPI GAZDASÁG