Nemhogy aranyat, nyereséget sem tojnak a magyar tyúkok

Válságos helyzetben vannak a tojástermelő gazdaságok és a feldolgozók. A tyúkállomány 2004 óta folyamatosan csökken, akárcsak a termelés. Hiába nagy a kereslet, a sok importtojás, az olcsó termelői árak és a takarmány drágulása agyoncsaphatja a kiváló minőségű tojást előállító termelőket.

"Uniós tagságunk miatt 2004 óta be kell tartanunk az állatjóléti előírásokat, melyek szerint csökkenteni kellett az egységnyi ketrecfelületen tartott állatok számát. Emiatt a teljes állomány volumene is csökkent, viszont a termelésben keletkezett visszaesést importtojással helyettesítették a nagy áruházláncok" – mondta el lapuknak Földi Péter, a Baromfi Terméktanács titkára.

A termelés csökkenését azzal támasztotta alá, hogy 2004-ben Magyarországon 5,3 millió volt a tyúkállomány, szemben a 2008-as adattal, mely szerint már csak 3,38 millió. Lengyelországban például van olyan tojástermelő cég, amelynek több tyúkja van, mint egész Magyarországnak."Öt év alatt háromnegyedére apadt az állatállományunk. 2004-ben még 4400 tyúkunk volt, ma már csak 3300" – mondja Tóth Mihály törteli őstermelő, aki családjával 1998 óta foglalkozik árutojás- és takarmánytermeléssel.
Gazdaságukban napi háromezer tojást termelnek és dolgoznak fel, és annak ellenére is kitartanak, hogy a szigorú állatjóléti előírások mellett a csomagolási előírásoknak is meg kell felelniük. "A legnagyobb gondunk az importból beszerezhető takarmány-alapanyagok, mint például a szója áremelkedése, de szerencsére minden más takarmányt a saját földünkön tudunk megtermelni. Ha ezeket vásárolnunk kellene, akkor nem biztos, hogy még mindig tojástermeléssel foglalkoznánk" – állítja a családfő.

A termelők között alig akad nyereséges vállalkozás. A kisebb üzemek már bezártak, a többiek veszteségesek, vagy éppen nullszaldósra tudják kihozni az éves mérlegüket. Ráadásul az Európai Uniónak is az egyik kedvenc szabályozási területe a tojáspiac. Környezetvédelem, élelmiszer-biztonság, állatvédelem, állatjóléti és csomagolási szabályozás, hogy csak néhányat említsünk a szigorú kritériumok közül.

"A technológiai fejlesztéseknek drága az ára. Egyetlen tyúk uniós körülmények között tartása körülbelül kétezer forintjába kerül a termelőnek, és ebben nincs benne az épület. 2012. januártól pedig új technológiai szabályozás lép életbe, amelynek betartására infrastrukturális beruházásokra lesz szükség" – vázolja a jövőt Földi Péter.

Az unió három év múlva fel akarja számolni a régi típusú ketreceket és ellenőrizni kívánja azok műszaki állapotát. Földi Péter szerint ennek megvalósításához önerőre, hitelre és uniós pályázatok elnyerésére lenne szükség, de ha a helyzet nem változik, akkor egyikre sem lesz esély. Félő, hogy az EU nemcsak a régi ketreceket, hanem az évi 2,6 milliárd tojást előállító magyar tojáspiacot is felszámolja ezzel a döntéssel. Így az aranytojást tojó tyúk csak a mesékben létezik sajnos.

Növekvő költségek
A takarmányárak és a termelők költségeinek drasztikus növekedése, valamint a jogszabályi előírásokból adódó költségemelkedés miatt a termelők huszonöt–harminc forintra tartják a tojás darabjának reális felvásárlási árát. Ehhez képest azonban a gazdáknak a felvásárlók legfeljebb csak húsz forintot adnak a tojás darabjáért. Pedig egy tojás előállítási költsége hagyományos ketrecben körülbelül 14, mélyalmon 17, szabad tartásban pedig húsz forint. A fogyasztói árak egyenletesen emelkedtek az elmúlt években. Ma körülbelül – kisebb-nagyobb eltérésekkel – 30–36 forintba kerül egy tojás az üzletekben.
Szarvas Szilveszter


MAGYAR HÍRLAP