Japánba megy a bagodi barack

Ebben a válság sújtotta világban kikerekedik az ember szeme, amikor azt hallja, hogy egy gyümölcsfeldolgozó szinte korlátlan mennyiségű alapanyagot felvásárolna, mert igényli a külpiac.

A jó tíz éve működő családi vállalkozás, a Bagodi Hűtőház Kft. állja az idők viharát, fennállása óta négyszer bővítették, fejlesztették. Kizárólag stabil külpiacra: Németországba, Svájcba, Belgiumba és Japánba szállítja termékeit, és hitel nélkül gazdálkodik.

A Dunántúlon nincs még egy hasonló profilú cég, így Győr-Moson-Sopron megyétől Somogyig kapcsolatban vannak a termelőkkel, felvásárlókkal, és veszik a friss árut, amelyet gondos előkészítés után lefagyasztanak.

Most éppen a kajszi és a málna van soron: az asszonyok sárgabarackot feleznek, az üzem szomszédságában pedig a cég saját ültetvényén szedik az érett málnát.

– Nagy bánatomra a régi német partnerünk igényét nem tudtuk kielégíteni, még 5-6 kamionnal kért volna. Nem tudunk eleget adni a japán vevőnknek sem, szinte korlátlan mennyiséget vásárolna. Ezzel a partnerrel tavaly jöttünk össze, és a megállapodás előtt mindent alaposan megvizsgált, még a termelőknél is tanulmányozta a technológiát. Meggyőződött róla, hogy rendben van nálunk a minőségbiztosítás, jó minőségű árut kap, s ezt meg is fizeti. Régóta szállítunk Belgiumba egy „házaló” cégnek, amelyik kocsival házhoz viszi a fagyasztott terméket. Svájcban pedig közvetlenül egy áruházlánc vásárol tőlünk – mondja Kovács Péterné ügyvezető, tulajdonos.

– Ki a külkereskedő a családban?

– Anita, a lányom. És Péter fiam is nálunk dolgozik.

– A cég üzletpolitikájában rejlik a titok – kapcsolódik a beszélgetésbe Koszov Krisztián alapanyag-átvevő. – Etelkának, a tulajdonosnak az a szemlélete, hogy a haszonból visszaad a termelőnek, mégis a termeltetés a legnehezebb. A földművelés sajnos nálunk úgy alakult, hogy a szántóföldi növénytermelést támogatták. A kertészet, amihez viszont nagyon is kedvezőek az adottságok, visszaszorult. Igaz, sok a kézi munka, igényesebb, több figyelmet érdemel, de érdemes vele foglalkozni. Valahogy baj van a szemlélettel. Találkozom itt emberekkel az áruátvételkor, és győzködöm őket, mert visszafelé számolnak. Abból indulnak ki, hogy mennyiért adják a maroknyi málnát becsomagolva az áruházlánc üzletében.

– Szerintem a málnatermelés ma jó hasznot hoz – állapítja meg Kovácsné. – Kilójáért 450 forint körül fizetünk, és egy hektáron tíz tonna terem. Van olyan termelőnk, akinek az idén már a kéthektárnyi ültetvényéről szedett málnáért tízmilliót utaltunk. Igaz, kifogástalan minőségű a gyümölcse.

Szeretnénk harminc kilométeres körzetben legalább húszhektárnyi málnát telepíttetni, egy-egy hektáros nagyságrendben. Már vannak érdeklődők, de több kellene. Beszélgettünk erről a környékbeliekkel, és valahogy nem tudnak abban gondolkodni, hogy egy-egy faluban összefoghatnának a családok, és a szedéshez alkalmi munkásokat is igénybe vehetnek. Megragadnak annál, amit maga a család tud elvégezni.

Szeretnénk támogatási lehetőségeket szerezni az új ültetvények telepítéséhez. Mi beszerezzük a szaporítóanyagot, van szaktanácsadónk, növényvédő szakemberünk, s egységes technológiával lehetne termelni a málnát. Magunk is telepítünk az ősszel a meglévő három hektárhoz még négyet.

A bagodi hűtőház az idén 700 tonna bodzát, 300 tonna szilvát, ugyanennyi sárgabarackot és 300 tonna málnát dolgoz fel. Emellett szabad kapacitását húsfélék tárolására használja. A falusi hűtőüzem télen 40-42 embert foglalkoztat, a nyári szezonban százan találnak itt munkalehetőséget.

A Kovács család azt szeretné, ha a termelői kör bővülésével kiszorulhatna a hústárolás, s még több zamatos gyümölcsöt vihetnének külföldre.


AGROLINE