Lerombolt mítosz: nem veszik a biomangalicát

Szakértők szerint a biomangalica "diadalmenete" mítosz csupán. Az öko-mangalicasertésből készült termékek borsos árát itthon és külföldön sem fizetik meg - nagyobb tételben szinte lehetetlen árában túladni az állaton.

Hagyományos mangalicára azonban hazánkban és határainkon túl is intenzív kereslet mutatkozik. Egy három évig érlelt, négykilós mangalicasonkáért például ötszáz-hatszáz dollárt is hajlandóak leszurkolni az amerikai "foodie-k".

"A biomangalica nem keresettebb, mint a hagyományos mangalicasertés" - szögezi le Tóth Péter, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke, a magyar piacon a legtöbb mangalicasertést feldolgozó Olmos és Tóth Kft ügyvezető igazgatója. Szerinte a piac jelenleg csak a hagyományos mangalicát, azaz a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete által igazolt mangalicasertéseket fizeti meg. "Magunk is vásároltunk biomangalicát, ám tapasztalataink szerint sem a belföldi, sem a külföldi vevők nem fizetnek annyival többet a biotermékért, mint amennyivel az előállítása drágább". Ez persze nem jelenti, hogy ne lehetne eladni a biomangalicát. Előfordulhat, hogy valaki jó áron értékesít egy-két állatot, ám száz darabra nem valószínű, hogy gyorsan talál vevőt. "Sokan mondják, hogy a biomangalica jó és szükség van rá, ám ez a keresleten nem látszik: a boltok nem igazán veszik, az emberek sem keresik a terméket" - vélekedik az ügyvezető.

Ritkán jelent előnyt a bio minősítés

Roszík Péter, a Biokonroll Hungária Kht. ügyvezetője hasonló tapasztalatokról számolt be lapunknak. Mint mondja, a "bio" minősítés ritkán jelent előnyt az értékesítésnél. "A mangalica már önmagában is kuriózum, így - a tenyésztők tapasztalatai szerint - az öko minősítés nem növeli jelentősen az állat árát" - összegez a szakember.

Tóth Péter szerint a hagyományos és biomangalica ára közt élő állat esetén óriási a különbség: míg az "egyszerű" mangalica kilónként háromszáz-háromszázötven forintért talál gazdára, az ökológiai gazdaságban nevelt állat kilójáért négyszáz-ötszáz forintot is elkér a tenyésztő. Feldolgozott mangalicatermékek esetén kisebb az árkülönbség: a szakember szerint húsz, maximum harmincszázalékos árelőnyt lehet elérni a biotermékeknél.

A hagyományos mangalica a közönséges sertéshúsnál is könnyebben és jobb áron értékesíthető. Vannak ugyanis olyan vevők, akik kifejezetten ezt a minőséget keresik. Ráadásul az eladónak nem kell megküzdenie az olcsó nyugat-európai importhússal, hiszen a mangalica kizárólag Magyarországon előállított termék. "A mangalicahúst átlagosan ötven százalékkal lehet drágábban értékesíteni, mint a hagyományos disznóhúst, egyes termékek vagy húsrészek esetén azonban kétszer annyit is kaphatunk érte, mint a közönséges sertésért" - árulta el Tóth.

A szektorban képződő bevétel értékének hatvan-hatvanöt százaléka külföldről, elsősorban Spanyolországból származik, de az utóbbi időben a japán piac is erősödést mutat. Míg a spanyolok elsősorban a fagyasztott sonkát és lapockát veszik, a japánok tarját, hasalja-szalonnát és egyéb húsrészeket vásárolnak, kimondottan jó áron.

A magyar mangalica lassan az Egyesült Államokat is meghódítja, igaz, a hungarikum "kerülő úton" érkezik a tengeren túlra. "Mivel mi nem exportálhatunk friss húst az Egyesült Államokba, egy spanyol, amerikai engedélyekkel is rendelkező vállalatnak adjuk el a nyers mangalicahúst, aki érlelve, magyar mangalicaként szállítja azt tovább az Egyesült Államokba" - részletezi az ügyvezető. Úgy tűnik, a mangalicasonka az USA-ban is könnyen elkel, azoknak az ínyenceknek (foodie) köszönhetően, akik kifejezetten a minőséget, a különlegességet keresik az élelmiszerekben. Tóth Péter szerint néhány ezer állat mindenképpen eladható az amerikai piacon, de valószínűleg ennél több mangalicatermékre is lenne majd vevő.


AGROLINE