Magyar hagyma: hiába jobb, ha drágább

A makói hagyma elismert egész Európában, mégis árgondokkal küzdenek a termelők. Vöröshagymát már alig termelnek, azt sem a hagyományos, kétéves, dughagymás módszerrel, hanem inkább az intenzív, egyéves fajtákat részesítik előnyben. Bár a fokhagyma még tartja magát, lehet, hogy az sem sokáig, mert nem bírja a versenyt a kínai importtal.

Csatordai Mátyás, a Makón hagyományosnak számító, kétéves, dughagymás vöröshagymát termeli több mint 100 hektáron. Versenyeznie kell az egyéves, magról vetett hibridekkel, amelyeknek jóval alacsonyabb a költsége. A piac az árakban nem ismeri el ezt a minőséget.

- Ömlesztve 44 forint, ha elkészítjük piacos áruvá, akkor el lehet érni a 60 forintos kilónkénti árat – tudtuk meg Csatordai Mátyástól.

– Jó, ha az önköltséget elérjük, mert a szárazság miatt kicsi az átlagtermés. Eddig a szárítóipar volt a nagy felvásárlónk. Ott azonban értékesítési problémák vannak, ráadásul az egyiptomi, indiai szárítmánnyal kell versenyeznünk. Az igényes nyugati piac, úgy tűnik, megelégszik azzal a silányabb termékkel is. Ugyan elismerik, hogy a mi hagymánkból készült szárítmány javító minőség, tehát prémiumkategória, de nem látom a kiutat. Átalakultak a vásárlói szokások.

Lehetetlen versenyezni a kínai fokhagymával

Csatordai Mátyás attól tart, hogy még néhány év, és a hagyományos, dughagymás makói hagyma eltűnik a palettáról, mert nem éri meg vele foglalkozni.

A fokhagyma még tartja magát, bár az idén nem tett jót a termésnek, hogy a várva várt eső éppen a szedés idején érkezett. András Károly makói gazdálkodó szerint a piac telítve van. Ott van a rengeteg kínai fokhagyma. Állítólag hoznak be spanyol és a francia fokhagymát is. Gondolom az ottani gazdák olcsóbban tudják előállítani.

Amikor beléptünk az Európai Unióba, akkor azt tanultuk, hogy az Unión belül az áruk szabad mozgása fogja meghatározni az árakat - mondja a makói Mágori Józsefné. De nem ez történt, mert az Unión belüli árakat meghatározza az a harmadik országból származó, kínai fokhagyma, amit korlátlan mennyiségben idehoznak. Igaz, be van kvótázva. Eddig 13 ezer tonna volt az eredeti kvóta, most pedig már 33 ezer és legalább ugyanennyi kerül be feketén az Európai Unióba. Ennek következményeként Spanyolországban, Franciaországban, Magyarországon, a három nagy fokhagymatermelő államban egyre csökken a termelés, mert nem tudjuk felvenni az árversenyt.

Nálunk az önköltség valahol 300 forint körül van, és az 50 dollárcentes fokhagymával egyszerűen nem lehet versenyezni. Mindenki tudja, hogy beltartalmi értékben sokkal jobb a mi termelvényünk, vagy akár a spanyol hagyma is. De ahhoz tíz- meg százmilliók kellenének, hogy reklámhadjáratot csináljunk Európában, és felfuttassuk a termelést.

Vagyis, az importőröknek aranybánya a kínai hagyma, amelyet ellentételezésként kell beengedni az uniós piacra. A jobb piaci helyzethez azonban először a fogyasztói szemléletnek kell változnia.


AGROLAND