Uniós dátumháború

A magyar szokásoktól eltérően és a többi európai ország gyakorlatával összhangban kellene a jövőben hazánkban is feltüntetni az élelmiszerek csomagolásán a minőségmegőrzési időtartamot. A sorrend a külföldön használatos „nap, hónap, év” struktúrát követné.

Egységesítené az unió az élelmiszereken a szavatossági idő feltüntetését

Az Európai Bizottság 2006 végén kezdte el az Európai Unió jelölési és tápérték-feltüntetési irányelvének felülvizsgálatát. A készülő változás többek között érinti azt a magyar szabályozást is, amely alapján az élelmiszerek csomagolásán „év, hónap, nap” sorrendben tüntetik fel a minőség-megőrzési dátumot. A magyar küldöttség a tárgyalásokon kezdettől fogva a dátumozási sajátosságunk megtartása mellett érvelt. Ezt az álláspontot azonban nagy valószínűséggel nem támogatja az Európai Bizottság, sem a többi tagállam. Így minden bizonnyal át kell vennünk az uniós országokban alkalmazott sorrendet, ami a „nap, hónap, év” megjelölést követi. A magyar képviselet szerint ehhez hosszabb, például ötéves átmeneti időt kellene biztosítani. Ezenkívül nem veszne kárba, ha az unió forrást biztosítana a fogyasztók tájékoztatására, televízió­ban, rádióban és újságokban közzé tett figyelemfelhívó reklámokon keresztül.

Hazánk képviselői jelezték, hogy ha elfogadjuk is az új dátumjelölést, célszerű lenne a magyar nyelvű címkén kötelezően feltüntetni, hogy az milyen sorrendet követ. A szakemberek szerint ez igen előnyös megoldás lenne mind a hazai fogyasztók, mind az előállítók szempontjából. A fogyasztó jól járna, mert a jelenlegi gyakorlattal szemben egységes dátumjelöléssel találkozna és minden esetben megtalálhatná a csomagoláson a sorrend magyarázatát. A gyártók pedig egységes módon kezelhetnék a hazai, illetve az exportra szánt termékek dátumjelölését.

Tárgyalás-stratégiai szempontból pedig egyértelmű, hogy a többi tagállam nagyobb eséllyel fogadhat el egy olyan derogációt, amely nem ró pluszterheket az előállítókra. Hiszen a Magyarországon forgalomba hozott termékeket mindenképpen el kell látni magyar nyelvű felirattal, amelynek a nap, hónap, év szavakkal a kiegészítése viszonylag egyszerűen, járulékos költségek nélkül megoldható. Természetesen átmeneti idő biztosítása lenne szükséges a már meglévő csomagolóanyagok felhasználhatósága miatt.

A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy ez az eset önmagában is szokatlan, mert az Európai Unió a magyar hagyományoktól eltérő és a fogyasztókat zavaró előírást akar ránk kényszeríteni. Egyáltalán nem világos ugyanis, hogy ehhez van-e felhatalmazása, illetve ha van, akkor azt mikor és kitől kapta. Mások a hosszabb távú következményekre is figyelmeztetnek: ha ezt a változást elfogadjuk, akkor a jelenleginél jóval fontosabb ügyekben is számíthatunk még hasonló diktátumokra. Egy kicsit sarkítva, egyszer az is megtörténhet, hogy az élelmiszereken nem lesz kötelező magyarul feltüntetni bizonyos információkat. Mondjuk azzal az indokkal, hogy a soknyelvű címkézés túlzott terhet ró a nemzetközi vállalatokra és a következő generációk úgyis ismerik valamelyik világnyelvet.

Hazánkhoz hasonlóan az unió soros elnöki tisztét betöltő Svédországban is az év, hónap, nap sorrendű dátumjelölést használják a mindennapi életben, miután ezt tartalmazzák az ország helyesírási szabályai. Ezzel szemben az élelmiszer-ipari csomagokat már az uniós gyakorlat szerint jelölik, ami sokakat megzavar Svédországban. Ezen a gyakorlaton azonban nem kívánnak változtatni, így a svédek támogatására nem számíthatunk.

Az új uniós rendelet kialakításával foglalkozó munkacsoport júliusi megbeszélésén a magyar tárgyalódelegáció támogatott minden olyan, az ülésen felmerülő pontosítási szándékot, amely a szöveg jobb alkalmazhatóságát célozza. Magyarország tíz másik tagállammal együtt például azt kérte, hogy valamennyi feldolgozatlan termék esetében legyen kötelező a származási hely feltüntetése. A kezdetek óta hazánk egyetért a rendelettervezettel abban a tekintetben, hogy valamennyi előrecsomagolt élelmiszeren kötelező legyen a tápértékjelölés feltüntetése. Magyarország azonban támogatja azokat a tagországokat is, amelyek hangsúlyozottan figyelmeztetnek arra, hogy a változások a kis- és középvállalkozásoknak igen sokba kerülhetnek.

Külön említést érdemel az információk kötelező megjelenítése is. Itt nem valószínű a vita lezárása, ugyanis huszonöt tagállam nem fogadja el az eredeti szövegben előírt betűnagyságot. Hazánk ugyan elfogadja a minimális betűnagyság meghatározását, de kéri az információk kötelező megjelenítését is. A többi tagállamhoz hasonlóan azt is kérjük, hogy készüljön részletes uniós útmutató a témában. Mindezzel együtt lapunk úgy tudja: hazánk érdekérvényesítő szerepét gyengíti, hogy képviseletünk tagjai sem értenek egyet mindenben.


AGROLINE