Minőségi húsfeldolgozás összefogással

A magyar szürke szarvasmarha szép. Természetszerű körülmények között él, ez adja a varázsát, és van, aki azt mondja, hogy a gazdaságosságát is.

Valóban olyan olcsó ez a tartás? A kérdésünkkel Szomor Dezső családi gazdálkodót kerestük fel Apajon.

- A szürketartás egyáltalán nem olcsó. Az olcsó mindig a legintenzívebb, akár növénytermelésben, akár állattenyésztésben. Ez azért van, mert addig, amíg az intenzív fajtákat 14-16 hónap alatt 4-500 kilós vágósúlyba lehet hozni különböző stimuláló szerekkel, hormonkészítményekkel és egyéb hozamfokozókkal, addig egy ugyanilyen súlyú szürkemarhát három éven keresztül háromszor kell átteleltetni. Ha az első évet fele költségűnek veszem, az átteleltetés költsége egymaga 60 ezer forint. A következő két év átteleltetése 99 ezer forint, és ehhez még hozzájön a nyári tartás, ami évenként 30 ezer forint körül van a jelenlegi árakon. Mindebből szépen látszik mi a költsége egy természetes körülmények között tartott állatnak.

Ez kerekítve 400 ezer forint.

- Igen, és ennek nem kapjuk meg a piacon a felét sem. Tehát, ha nem kapnánk a különböző uniós támogatásokat, a földalapú támogatást vagy az egyéb állattámogatásokat akkor gondban lennénk. Csak az összessel együtt tudunk talpon maradni, de ez egyáltalán nem annyit hoz, mint amit sokan feltételeznek.

Tehát a megoldás az, hogy vágóhidat kell építeni, és feldolgozni a terméket. Ön ebbe kezdett.

- Ez kényszerlépés. Olyan kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, amivel nagyon nehezen tudunk mit kezdeni. Magyarországon, aki magyarszürke húst akar enni, az egyáltalán nem biztos, hogy hozzá tud jutni, mert amit magyarszürke húsként árulnak, ez nagyon sok esetben selejt Holstein tehén, és csalódottan állapítja meg, hogy ennek nincs semmiféle különleges íze. A gyakorlat ugyanis az, hogy megvesznek egy-egy szürkemarhát, és azzal a papírral árulják tovább a húst.

Néhány héten belül átadják az ön húsfeldolgozó üzemét. Mi fog ott készülni?

- Pályáztunk egy kis húsüzemre, ami napi 4-5 marha feldolgozására képes. Ehhez szeretnénk még egy vágópontot, ahol körülbelül ugyanennyi állatot lehetne levágni. Ezt a nemzeti parkokkal közösen gondoltuk, ahol közösen jelenítenénk meg az árunkat. A mi gazdaságunk ugyanis túlnyomó részben a nemzeti park területén fekszik. Ezért egy olyan árucsoport létrehozását tervezzük, ami „nemzeti parkban termelt” logó alatt jelenne meg. Ezen belül feltüntetnénk, hogy melyik nemzeti park állította elő azokat az állatokat. Ilyenformán azt reméljük, hogy az árunak egy részét jobb áron tudnánk adni, mint amit kínálnak érte. Ez vonzerő lehet a vásárlók egy részének, s piacokon, üzletekben, jobb éttermekben próbáljuk teríteni. Majd meglátjuk, hogy milyen sikert érünk el vele.


GAZDAKÖR